Egyperces novella – Penészszürke

 

Nem így képzeltem el az első csókunkat – ez jár a fejemben, ahogy a benzinkút mögötti konténert bámulom, és lúdbőrzök a penészszürke esőtől. Ő közelebb hajol, lehelete forró az arcomon. Behunyom a szememet, és felkészülök az érintésére – puhának képzelem, melengetőnek.

Ehelyett a szája satuként préselődik az enyémre. Borostája szúr, nyála sörízű. A szemem felpattan, pánik kaparássza a torkomat.

– Segítség!

Hátrálnék, de magához szorít, keze kígyó módjára csusszan a pólóm alá. Foga a húsomba mélyed, mire fájdalom és vér önti el a számat. Mintha kívülről látnám magamat, miközben ő leszaggatja a felső ajkamat. A sikolyomat elnyeli az eső zuhogása.

Kispál Márton, 2025